Szponzorált tartalom

Tavaly tavasszal valami igazán különleges élményben volt részünk, amit azóta is rendszeresen emleget a család. A szokásos tavaszi szünet előtti tervezgetés kicsit máshogy alakult, mint korábban: mindenki tele volt ötletekkel, hova kellene elutazni, mit kellene megnézni – csak épp ezek az ötletek az ország teljesen ellentétes végében voltak. Az egyik fele a családnak a nyugati határ mentén talált izgalmas programokat, míg a másik a keleti régióra esküdött, mondván, ott van az igazi kaland.

Egy darabig próbáltunk kompromisszumokat keresni: nézzük meg az egyiket idén, a másikat jövőre. De senki sem akarta elengedni a saját elképzelését. Elkezdtük a klasszikus módszert: szállásokat keresni, programokat beütemezni, útvonalat tervezni. És itt kezdődtek a gondok. Ahhoz, hogy mindent belesűrítsünk az 5 napos szünetbe, olyan feszes menetrendet kellett volna tartani, ami már nem is tűnt nyaralásnak, inkább egy versenyfutásnak az idővel. Reggeli indulások, szálláscsekkolás, éttermek, útlezárások, újratervezés – kezdett egy stresszes logisztikai rémálommá válni az egész.

És ekkor pattant ki az ötlet: mi lenne, ha nem szállásról szállásra mennénk, hanem vinnénk magunkkal a szállást? Pedig ez lehetséges, a lakóautó bérlés kínálta lehetőségekkel bárhová eljuthatunk, ott alhatunk, ahol akarunk és mindezt nyugalomban. Először csak viccnek indult, aztán egyre komolyabban fontolóra vettük. Elolvastunk néhány blogot, megnéztünk pár videót, és rájöttünk: ez lehet a tökéletes megoldás. Egyetlen jármű, amiben együtt utazhatunk, együtt alhatunk, együtt főzhetünk és pihenhetünk. Ráadásul semmi sem kötött minket – akkor állunk meg, amikor akarunk, és ott alszunk, ahol épp jól esik.

A lakóautós élet első pillanattól kezdve lenyűgözött

A bérlés egyszerűbb volt, mint gondoltuk. Kaptunk egy alapos betanítást, minden kérdésünkre választ kaptunk, és hamar kiderült: a modern lakóautók tényleg minden igényt kielégítenek. Kényelmes ágyak, mini konyha, fürdőszoba, hűtő – semmiben sem szenvedtünk hiányt. De ami a legjobb volt: a szabadság érzése.

Öt nap alatt bejártuk az egész országot – legalábbis nekünk úgy tűnt. Voltunk az Őrség lankáin, megálltunk egy éjszakára a Balaton partján, majd irány a Bükk, aztán Tokaj környéke, végül pedig egy utolsó nap a Tisza-tónál. Ha nem lett volna lakóautónk, ez a körút biztosan nem valósul meg. Vagy ha mégis, akkor valószínűleg szétcsúsztunk volna a folyamatos pakolásba, ki- és becsekkolásba, étteremkeresésbe, dugókba, fáradt gyerekekbe.

Így viszont minden napra jutott valami különleges: egy eldugott kis kilátó, egy éjszakai fürdőzés a csillagos ég alatt, egy spontán piknik egy réten, egy helyi termelői piac felfedezése – és ezek közül egyik sem volt betervezve előre. A lakóautó bérlés pontosan azt adta meg nekünk, amit kerestünk: rugalmasságot és élményeket.

Nincs több “muszáj” – csak a mi tempónk

A legnagyobb ajándék az volt, hogy végre mindenki jól érezte magát. Nem kellett korán kelni, ha nem volt kedvünk. Nem rohantunk egyik helyről a másikra, hanem ha valamelyik hely megtetszett, ott maradtunk kicsit tovább. Volt, hogy csak leültünk egy kis patak partján, elővettük a kempingszékeket, és csak hallgattuk a víz csobogását. Ilyen pillanatokra emlékszik vissza az ember hónapokkal később is – nem a turista látványosságokra, amiket kipipáltunk.

És igen, persze voltak kisebb nehézségek: egyszer eltévedtünk egy erdei úton, máskor elfelejtettük feltölteni a víztartályt. De ezek csak még inkább hozzátettek az élményhez – mert együtt éltük meg őket, együtt nevettünk rajtuk, és ezek is részei lettek a közös kalandnak.

Egy új hagyomány született a lakóautó bérlés által

Mire hazaértünk, már egyértelmű volt: ezt jövőre is meg kell ismételnünk. Azóta is, ha valaki megkérdezi, mi volt a legjobb családi utazásunk, gondolkodás nélkül mondjuk: a tavalyi lakóautós körutunk. A gyerekek is imádták, és ami külön öröm, hogy végre úgy éreztük, tényleg együtt vagyunk – nem csak fizikailag, hanem lelkileg is.

A lakóautó bérlés számunkra több volt, mint egy utazási forma – egy újfajta gondolkodásmódot adott. Megtanultuk, hogy nem kell mindig a tökéletes terv, nem kell minden percre beosztani az időt. Néha elég csak elindulni, és hagyni, hogy az út megajándékozzon minket a maga meglepetéseivel.