Hihetetlen kimondani, hogy lassan már 10 éve gördeszkázok. Úgy érzem, mintha tegnap kezdtem volna az egészet, vagy legfeljebb pár éve. De kezd feltűnni, hogy egy bizonyos kor után nem érezzük annyira az idő haladását. Néha azon kapom magam, hogy milyen jó volt, mikor 5 évvel ezelőtt elkezdtem az egyetemet. Aztán rájövök, hogy lassan már ez is egy évtizede volt.
Főleg azért olyan meglepők ezek a felfedezések, mivel viszonylag későn kezdtem el ezt a hobbit. Az emberek általában gyerekként deszkáznak, aztán idővel el is felejtik, hogy létezett ez a sport. Én azonban teljesen máshogy indultam neki. 18 éves lehettem, mikor az akkori barátnőmnek ráálltam a longboard-jára. Ez hosszabb deszka volt, amivel jóval könnyebb volt közlekedni és kanyarodni.
Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de örültem, hogy meg tudtam maradni a tetején. Miután szétmentünk a lánnyal, elkezdtem azon filózni, hogy mi lenne, ha beszereznék magamnak egy ilyen deszkát. A haverommal elmentünk a közeli sportboltba és minden előképzettség nélkül kiválasztottunk magunknak egy deszkát, ami megtetszett.
Ezt követte egy nyár, ami tele volt esésekkel és próbálkozásokkal. Rögtön megtetszett, hogy milyen trükköket lehet csinálni egy deszkám. Egy longboard-dal azonban az a probléma, hogy teljesen máshogy kell elvégezni őket. Sőt, vannak trükkök, amik a mérete miatt, szinte lehetetlenek rajta. Ez azonban nem tántorított el engem attól, hogy tovább próbálkozzak. Continue Reading